Az évkör ünnepei a rábaközi Tudók hagyatéka szerint

 

Egy ősi magyar ünnepkör, Máté Imre: Yotengrit c könyve és személyes tanításai alapján, a VAS-ORU „künvének” jegyében

Ünnepeink lényegét, fontosságukat akkor tudjuk legjobban megragadni, ha mindennapjaink szempontjából nézzük őket. A hétköznapokban adott feladatainkra összpontosítunk. Ez fontos ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. De mégis, merre, hova? Időnként föl kell emelnünk tekintetünket átfogó távlatokba, hogy életerőnk teljességében kibontakozzon bennünk és körülöttünk. Erre valók az ünnepek.

Őseink mindennapi élete és ünnepköre a Természet rendjéhez igazodott. Legfontosabb irányadók voltak ebben: az évszakok váltakozásai, a téli és nyári napforduló, meg a tavaszi és őszi napéjegyenlőség időpontja.
Az ünnepkör ábráján látható, hogy az egész egy harmonikus, arányos, középponttal rendelkező mandala-szerű képet alkot. „Négy nagy” és „négy kicsi” ünnep van eszerint, ami egyaránt idézi négy fő égtájat (az „ötödikkel”, az „istenek birodalma” felé irányultsággal együtt) és a négy „köztes” égtájat. A négy fő elem (a rejtélyes „ötödik elem”-mel együtt) szintén az ünnepekhez kapcsolható. A férfi és női jelleg, ugyanígy az ünnepekhez rendelhető. Mindennek arányos elrendezése és körforgás-szerű jellege további tanítást hordoz. Az évkör elrendezése ugyanis analóg az emberi életúttal. A Yotengritben az áll, hogy az emberi életnek szintén van tavasza, nyara, ősze, tele. Párhuzamba állítható az évkör akár egy nap elteltével is, napkeltétől egészen éjszakáig – az pedig az emberi életúttal megint.
Így ezeknek az ünnepeknek hagyományaink szerinti megtartása segít életünk rendezésében, áttekintésében.

„Négy évszak, négy nagy ünnep”. A négy főbb ünnep eszerint:
1.: Téli napforduló (Karácsony), amikor legrövidebbek a nappalok, de onnantól már hosszabbodnak. Ez tehát az égi és földi Fény születésének (újjászületésének) ünnepe, amikor „Naporcájú Ég-Isten atyánkra emlékezünk. Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak. (…) Hét fából, kilenc fából rakatik máglya. Ennek szikráján, parazsán ki átszökken, megtisztul – így vélik. (…) Emlékezés ez ÉG-ISTEN atyánkra, ki szarvast fogván a Göncölbe, arra nyűgözvén visszahozá a megszökött Napot.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 105.-106.o.)
2. Tavaszi napéjegyenlőség (“Gyümölcsoltó Boldogasszony”) egyfajta tavaszünnep, női jellegű. A Természet újjászületésének, a termékenységnek az ünnepe. Az ide kapcsolódó köszöntő versek, szertartások a mágikus szemlélet és asszociációs lánc szerint ezt segítik elő és ennek örömét fejezik ki. „Naporcájú ÉG-ISTEN atyánk, homlokán Holddal ékes FÖLD-ISTEN anyánk KÉT ÖRVÉNYLÉSÉ-nek első összefonódását ünnepeljük, az első teremtést, rügy fakadását. (…) GYÜMÖLCSOLTÓ-kor tűz rakatik, e tűzön gyümölcsök égettetnek, az előző év eltett gyümölcseiből. KARÁCSONY a béke ünnepe, GYÜMÖLCSOLTÓ a termékenységé.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 106-107.o.)
Ennek az ősi Boldogasszony-ünnepnek ideje nem egyezik meg az ugyanilyen néven ismeretes katolikus ünneppel.
3. Nyári napforduló (Ispiláng): jellegében és időpontban Pünkösdhöz közeli, de nem azzal azonos. A téli napforduló ellenpontjaként, az ereje teljében levő Nap ünnepe. Az ezzel kapcsolatos közösségi programok hagyományosan mélyen belenyúlnak az év legrövidebb éjszakájába. A szertartások is leginkább az égi és földi tűzzel kapcsolatosak („rokonságban” a Szent-Iván éjjel). „Harmadik ünnep: ISPILÁNG, ez a SZELLEM ünnepe. A táltosok ekkor kiáltják: EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY! ISPILÁNG pedig egész hétre szól. Ez a bácsák, táltosok hete. Ekkor (…) előadatik a HÁROM ŐS hagyatéka. ISPILÁNG a nagy tűzgyújtások hete is. Ez a nagy lófuttatás ideje is. (…) Az ifjak, leányok meg fehérbe öltözve járnak. (…) Ők megugratják háromszor királyukat meg királynéjukat. Megugratják, magasba emelik annak emlékezetére, hogy KÉT FORGÓSZÉL, KÉT ÖRVÉNY az élet alapja, Naporcájú ÉG-ISTEN atyánk, meg homlokán Holddal ékes FÖLD-ISTEN anyánk megtestesülésében. Ispiláng a Szellem ünnepe!” (Máté Imre: Yotengrit 2. 108.-110.)
4. Őszi napéjegyenlőség (“Sarlós Boldogasszony”): női jellegű, a beérett termés, a bőséges betakarítás, egyúttal a számadás ünnepe is. Az ezzel kapcsolatos szertartások (pl. gyógynövényes füstölés, terményáldás) is ezt tükrözik. Időpontja és jellege nem egyező a július 2-i, aratás kezdetét is jelző katolikus Sarlós Boldogasszony ünneppel. „Negyedik nagy ünnep: SARLÓS BOLDOGASSZONY. (…) GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés, a születés ünnepe, az első kapué – SARLÓS BOLDOGASSZONY a beteljesülésé, az érett termésé. Lám a gabonát learatják, a gyümölcsöt szüretelik. Pusztulás-é haláluk? Bizony nem pusztulás! Születés meg halál – kapuk ismétlődő váltakozása!” (Máté Imre: Yotengrit 110.-112.)

A „négy nagy” mellett „négy kicsi” ünnep is van e hagyomány szerinti ünneprendben. Február elején a Törvény ünnepe, ami „Fényünnep” jellegű (hasonló időpontban hasonló jellegű ünnep az indiai és a buddhista hagyományban is van, és a keresztény Gyertyaszentelővel is „rokon”). Május elején Életfa ünnep (megőrződött pl. a májusfa állításban). Augusztus elején, a nyár „csúcspontján”, a Magyarok Istenét, a magyarság férfi jellegű oltalmazóját idézzük a hagyomány szerint. Ehhez régen megáldott fehér lovat követő körmenet is kapcsolódott. November elején a Küszöb ünnep, születés és halál kapujának ünnepe, főleg azé a kapué, amin át kilépünk e földi életből, hogy megértsük születés és halál mibenlétét és értelmét.

 

Ez az összefoglaló a rábaközi Tudók sora által ránk hagyottak, Máté Imre Yotengrit c. könyvei és személyes tanításai alapján készült. Mostani formájának létrejöttében közreműködtek: Dibáczi Enikő, Dobó József (Szakál’), Kovács László, Lángh Ildikó, Szabó László. Az évkörábra Szabó László munkája, a lejegyzést Dibáczi Enikő készítette.