Tibet ősi vallási hagyománya, a misztikus bön (bon)
Sámáni kommunikáció a szellemvilággal
Szathmári Botond előadása 03. 29-én több szempontból különleges volt.
Először is: az előzetes regisztrációk számából előre föl nem mérhetően, az eddigi tapasztalatok alapján előre nem jelezhetően – a vártnál többen voltunk. Annyira, hogy a megjelentek száma meghaladta a Bolyafészek befogadóképességét. Ami egyrészt öröm, másrészt viszont elnézést kérünk azoktól, akik a kérésnek megfelelően regisztráltak, de (a nem regisztrált számos érkező mellett) sajnos csak kényelmetlenségek között tudták meghallgatni Szathmári Botond előadását.
Különleges volt az előadás abból a szempontból is, hogy a helyszűke ellenére, sokan több mint két órán át ott maradtak, kitartottak. Sőt, az előadás végeztével még hosszú ideig tartó beszélgetés alakult ki, aminek egyik „fonala” számomra fontos és irányadó lesz a továbbiakban. De a jelek szerint többen is voltunk így, hogy olyan információkhoz jutottunk, ami nem csak az értelemhez szól, és nem csak erre az egyszeri alkalomra.
A számos vetített képpel illusztrált, egyszerre szakszerű és laikusok számára is érthető, kutatásokon és helyszíni tapasztalaton egyaránt alapuló előadás mindvégig érdekes volt. Az előadó jó érzékkel és nagy tudással vezetett végig minket a tibeti hitvilág egymásba szövődő birodalmain. Különös értéke volt az előadásnak az, hogy mindezt egy tágabb összefüggésrendszerbe helyezte időben, térben és szellemiségben egyaránt. Ezzel messzire vezető gondolatokat indított el, az íjfeszítő népekről, a szellemi-lelki rokonságról, világképek találkozásáról és egymásra hatásáról a „szárnyas nyilak útján”.
Köszönjük Szathmári Botondnak az előadást, Bolya Istvánnak és Családjának a vendéglátást és a közös szervezést, a megjelenteknek az érdeklődést.