Néhány a „tűnődés” gyakorlatai közül
„- Mit ettél ma?
– Csak kenyeret.
– Mit ittál ma?
– Hideg vizet.
– Min állsz?
– Cserépen.
– Min lebegsz?
– Levélen.
– Nézz az égre!
– Nem nézek!
– Lépj a földre!
– Nem lépek!
– Akkor szaladj!…”
(Magyar népi gyermekjáték)
Mindegyik általam ismert nagy rendszerben kiemelkedő hangsúlyt kap(ott) a gyakorlat, azon belül is a relaxáció, imagináció, meditáció. Pont a rábaközi Tudók által megőrzött és közvetített ősi magyar világképben ne találnám meg ezeket? – gondoltam. Máté Imre: Yotengrit c. könyvében is kerestem és találtam a gyakorlatra vonatkozó leírásokat és utalásokat. Valószínűleg azért nem találtam részletesebb leírást, mert akkor nem volt szükség rá. Egyrészt a főként személyes átadási mód miatt, másrészt ez akkor „benne volt a köztudatban”. De legfőbb ok, amiért jóformán csak utalásokat találtam: a módszerek átadása általában személytől személynek, mester-tanítvány úton történt.
Mégis találhatók hagyományainkban olyan módszerek, amelyek (vagy hasonlók) más kultúrákban is ismertek. És rengeteg ilyen jellegű tudás maradt fent mondókákban, mesékben, dalokban is.
Nézzünk néhányat!
A gyertyanézés általánosan használt koncentrációs gyakorlat, leginkább a jóga rendszerében. Parázsba révülés formájában a magyar hagyomány is ismer hasonlót. A gyertyanézésnek látásjavító, megnyugtató, koncentrációt, elmélyülést segítő hatása van. Hasonló a parázsnézés hatása is, de itt nem olyan fontos közben saját ütemben becsukni-kinyitni a szemet. A parázsnézés emellett a révülés egyik eszköze, látomások forrása lehet, és különös varázsa van. Ha lehetőség adódik, próbálják ki!
Vigyázat! A tűz veszélyes is lehet! Ezeket a gyakorlatokat, akár egyénileg, akár csoportban, a legnagyobb fegyelemmel és körültekintéssel, a tűzvédelmi szabályok maximális betartásával kell végezni!
Táltosaink megelőzésként és gyógymódként egyaránt javasolták, maguk pedig rendszeresen gyakorolták az „összeszedettség” elősegítésére a “tűnődést” ami ellazult állapotot kíván.
Az ellazult állapot megteremtéséhez a természeti környezet megfelelő eszközöket és hátteret kínál.
E cikk írójának például kedves szórakozása volt a felhők bámulása, ahogy az égen egymást „kergetve”, tovatűnve, változatos és változó alakzatokat írnak le. Próbálják ki, megunhatatlan! A felhőnézés amellett, hogy ellazít, fejleszti a fantáziát is, hiszen a felhőkbe annyi mindent „bele lehet látni”!
A csillagos ég szemlélése egy nyári estén, szintén egyfajta elmélyedést szolgáló gyakorlat. Nagyon összetett hatású. Alkalmat ad a Kozmikus Egység megtapasztalására. Komoly tanítással szolgál tér ér idő összefüggéseiről. Például gondolják csak meg: amit a több ezer fényévnyire található csillagból itt és most látható, az ott több ezer évvel ezelőtt, a távoli múltban történt, hiszen ennyi idő kellett, hogy a fény onnan ide érjen! Különböző alakzatok „belelátása” a látszólag egymás közelében levő, valójában térben és időben egymástól változatos távolságban elhelyezkedő „csillagcsoportokba”, tanítást ad látszatról és valóságról, valamint megmozgatja a fantáziát. Ebből lettek a különböző csillagképek (pl. Göncölszekér, Fiastyúk, Kaszás, Tejút). Ezek ismerete, és az ehhez kapcsolódó mesék, mondák népünk kultúrájának részét képezték. Leírhatatlan érzés hosszabb időn át csöndben szemlélni a csillagos eget! Sajnos ez sok városi embernek ritkán adatik meg, a rendkívüli mértékű fényszennyezés miatt.
A légzés és a lélek szoros kapcsolatban vannak egymással. Így a légzés tudatosítása, uralása nagyban segíti az elmélyülést. A jóga rendszerében ismert például a „fújtató” nevű gyakorlat, ami a kovácsműhelyek fújtatóját idézi, innen kapta a nevét. Magyar hagyományokban ennek megfelelője a „pocaklökés”. Mindkettő a rekeszizom mozgásán alapul, és a hasi energia központo(ka)t kiegyensúlyozza, energiával tölt fel. Az egyes légzéseket fokozatosan, abban jártas Mester irányításával legjobb gyakorolni. Ami azonban mindenki számára végezhető, az a légzés megfigyelés. Ennyi és nem több a lényege, nagyon egyszerű(nek tűnik): csöndben ülve, minden direkt beavatkozás nélkül, szinte külső szemlélőként, a legaprólékosabban megfigyelni a saját légzést. Ez a gyakorlat messzire vezet, mert az érzelmi állapot és a spontán légzés jellege között szoros összefüggés van, és aki légzésében tudatos, az ura az érzelmeinek.
A tűnődés gyakorlatai közé tartozik táltosaink hagyománya szerint az okok keresése, magunkba és a helyzetbe mélyedve. Ennek nyomai fellelhetők számtalan „láncmesénkben” és felelgetős dalunkban. A felelgetős dalokra jó példa a mindenki által ismert „Hová mész te kis nyulacska?”. Itt az „oknyomozás” eredménye az, hogy a cselekedet végső, mély hajtóereje a gyermeki szeretet. Ennek mintájára, a dal, értelemszerűen behelyettesítve a megfelelő részeket, célmeghatározást is szolgálhat. Alkalmas a lelkesítésre, mert segít szem előtt tartani a szándékot. Nem varázsének ugyan, de nagyon hatásos, mert emlékeztet a célra, amely lelkesít. Ráadásul az ismétlődő „ingyom-bingyom tálibe, tutálibe-málibe” rész nem csupán „halandzsa” töltelék szöveg, hanem mantra-szerű hatása van. Érdekesség, hogy kiejtésének időtartama kb. 3-5 másodperc. Ez éppen annyi idő, ami alatt (kísérleti pszichológiai mérések szerint) a tudattalanból a válaszok előbukkanhatnak, még mielőtt tudatosan „agyalni” kezdenénk. Tehát e „mantra” valószínűleg a válaszok felszínre kerülését segíti elő. Az ilyen “saját dalt” csak javasolni tudom mindenkinek.
Zárásként nézzük újra az elején idézett gyermekjátékot! Pontosan bemutatja a tűnődés néhány gyakorlatát és a táltos útjának egy-egy lépését.
”Mit ettél ma?”/ „Csak kenyeret.”/ „Mit ittál ma?”/ „Hideg vizet.” A kenyéren és vízen tartott „böjt” a keresztény hagyományban a nagy ünnepeket megelőző időszak szerves része (húsvét előtti „nagyböjt”, karácsony előtti Advent). Ősi hagyományunk szintén ismeri a „böjtöt”, akár mint időleges táplálkozási szigorítást, akár mint több napig tartó teljes böjtöt is. Egyik lehetséges eszköz ez a szellemvilág megközelítésére, testi-lelki megtisztulásra, válaszkérésre különösen fontos kérdés esetén. Lehet a felkészülés egy módja is. Az idézett párbeszédben a jelölt erről ad számot. Azonban az ősi magyar hagyományban ez soha nem kényszer, hanem önkéntes vállalás volt, és semmiképpen nem követelmény. „Böjt” megnevezéssel illették a(z időlegesen) húsmentes táplálkozást, a még nagyobb szigorításokat (pl. kenyér és víz), és a teljes böjtöt is. Én magam, eltérve ebben a hagyománytól, tényleges böjtnek csak a teljes böjtöt nevezem, vagyis kizárólag víz, esetleg csalántea vagy más gyógytea fogyasztását, legalább egy napig. Ennek szigorú egészségügyi feltételei vannak, ezért a böjt végzésének módját és előírásait nem ismertetem itt. Érdemes azonban megismerni és alkalmazni az egészséges táplálkozás szabályait, és figyelni a természetes ízlésre (hacsak azt a gyorséttermi műételek már el nem rontották).
„Min állsz?” „Cserépen.” Vagyis régi világának romjain, cserepein áll a jelölt. A régebbi állapothoz való ragaszkodás feladása, a küldetés vállalását megelőző „újjászületés” előtti összetöretés, az addigi világkép összeomlása elkerülhetetlen. Ezt nem kell sürgetni sem halogatni, bekövetkezik a maga idejében. El kell tudni viselni. Ezt jelzi a párbeszéd.
”Min lebegsz?” „Levélen” A sajátos lebegő könnyűség érzése a révülés vagy az ellazulás egyik kísérője lehet.
”Nézz az égre!” „Nem nézek!” „Lépj a földre!” „Nem lépek!” A „táltossá váló” személy legyen külső erő által irányíthatatlan és megvesztegethetetlen. Ugyanis a másik fél, miközben a fent leírtakat mondja, hirtelen az égre majd a földre mutat. Aki befolyásolható, az önkéntelenül is a mutatott irányba néz, vagy mozdulatot tesz – és a játék szerint ezzel már el is bukott. Az idézet jelzi azt is, hogy a táltos eligazodik az égi és földi világban is, de egyikben sem „ragad le”, hanem szabadon közlekedik köztük.
”Akkor szaladj!” Ez az utolsó próbatétel. A jelöltnek elég ügyesnek, gyorsnak, bátornak, kitartónak kell lennie, és helyt kell állni a veszélyben.
A „tűnődés” (meditációs vagy ahhoz közeli állapot) elősegítését célzó egyszerű, őseink által is gyakorolt módszerek közül ez csak ízelítő.
A téma bővebb kidolgozást érdemel.
Ezek az alapgyakorlatok nem pillanat alatt bekapható pirulák. A lélek rendszeres gondozást igényel, érdemes is erre időt és energiát fordítani. E módszerek használnak – ha használjuk!
Dibáczi Enikő