A japánok történelemszemlélete, Miyajima, a szent sziget és az Itakók (sámánnők)…
Csáji László Koppány néprajzkutató, vallásantropológus, író, költő előadásáról (2019. 11. 28.)
Számomra nagyon fontos, amit Koppány a japánok történelemszemléletéről mondott. Saját származásukat négy fő ágról eredeztetik, és mind a négy egyformán jelentős és tiszteletreméltó számukra. Eszükbe sem jut az egyik kizárólagosságát hirdetni, vagy bármelyiket háttérbe szorítani a másik rovására. Jellemző még, hogy nem a nagy dicsőségeket és a nagy vereségeket tartják elsősorban számon, vagy az eseményeket időrendben, hanem hogy az érintkező kultúrák, népek, népcsoportok mit tudtak adni egymásnak.
A történeti részből emlékezetes marad számomra még az is, hogy kiemelte a Selyemút és a szibériai népek kulturális hatását (igen, Japánra is…).
Aztán a szent sziget, c csodája. 1945-ben az amerikaiak azért is Hirosimát választották célpontul, mert a japánok első számú szent helye így az atombomba pusztításának központjába került. Igen ám, de a sziget sértetlen maradt – egyetlen fűszálnak sem esett ott bántódása, míg másutt, a környékén… tudjuk, mekkora volt a pusztítás. A sziget ezen kívül arról is nevezetes, hogy manapság is szelídek, kezesek az ott született és felnövő állatok, mert csak gondoskodó szeretettel találkoztak, hiszen ott tilos akár növényt, akár állatot bántani.
Különösen érdekes volt a beszámoló a holtak szellemeivel kapcsolatos hiedelmekről, a róluk való sajátos gondoskodásról, és a kommunikációról velük az Itakók (halottlátó sámánnők) közvetítésével. Ahogy az ottani ősi világkép a buddhizmussal keveredik, és átszínezi azt…
(Több mint) „teltház” a Bolyafészekben, sok-sok önmagában is beszédes vetített kép, magával ragadó előadás…
Köszönjük Koppánynak az élményt jelentő előadást, a betekintést ebbe az ősi, többrétegű, csodálatra méltó kultúrába. Nem csak az utazó beszámolója volt ez, hanem értékes gondolatok tárháza, a tudós, a kutató elmélyültségével.
Nem utolsó sorban pedig köszönjük a Bolya Családnak, hogy otthonában vendéglátóként az előadásnak otthont adott.
(D. E.)
Képeken: 1.:
Számomra nagyon fontos, amit Koppány a japánok történelemszemléletéről mondott. Saját származásukat négy fő ágról eredeztetik, és mind a négy egyformán jelentős és tiszteletreméltó számukra. Eszükbe sem jut az egyik kizárólagosságát hirdetni, vagy bármelyiket háttérbe szorítani a másik rovására. Jellemző még, hogy nem a nagy dicsőségeket és a nagy vereségeket tartják elsősorban számon, vagy az eseményeket időrendben, hanem hogy az érintkező kultúrák, népek, népcsoportok mit tudtak adni egymásnak.
A történeti részből emlékezetes marad számomra még az is, hogy kiemelte a Selyemút és a szibériai népek kulturális hatását (igen, Japánra is…).
Aztán a szent sziget, Miyajima csodája. 1945-ben az amerikaiak azért is Hirosimát választották célpontul, mert a japánok első számú szent helye így az atombomba pusztításának központjába került. Igen ám, de a sziget sértetlen maradt – egyetlen fűszálnak sem esett ott bántódása, míg másutt, a környékén… tudjuk, mekkora volt a pusztítás. A sziget ezen kívül arról is nevezetes, hogy manapság is szelídek, kezesek az ott született és felnövő állatok, mert csak gondoskodó szeretettel találkoztak, hiszen ott tilos akár növényt, akár állatot bántani.
Különösen érdekes volt a beszámoló a holtak szellemeivel kapcsolatos hiedelmekről, a róluk való sajátos gondoskodásról, és a kommunikációról velük az Itakók (halottlátó sámánnők) közvetítésével. Ahogy az ottani ősi világkép a buddhizmussal keveredik, és átszínezi azt…
(Több mint) „teltház” a Bolyafészekben, sok-sok önmagában is beszédes vetített kép, magával ragadó előadás…
Köszönjük Koppánynak az élményt jelentő előadást, a betekintést ebbe az ősi, többrétegű, csodálatra méltó kultúrába. Nem csak az utazó beszámolója volt ez, hanem értékes gondolatok tárháza, a tudós, a kutató elmélyültségével.
Nem utolsó sorban pedig köszönjük a Bolya Családnak, hogy otthonában vendéglátóként az előadásnak otthont adott.
(D. E.)
Képeken:
1.: Miyajima a szent sziget.
2.: A közönség egy kisebb része.
3.: Csáji László Koppány.