“Az ÉGIGÉRŐ FA, mely valahol ma is a Szangir hegyekben virul, hágcsó mindmáig ÉG meg FÖLD között.”
(Máté Imre: Yotengrit 2. 107. o.)
E majdnem elfeledett ősi ünnepünk lényege: a virágba borulás, a fizikai szinten is megnyilvánuló megújulás, a teljes pompájában megcsodálható tavasz öröme.
Máté Imre által a Yotengrit könyveiben leírt rábaközi világkép alapján az Életfa Ünnep az évkör “kis ünnepeinek” egyike. E hagyományrendszer ünneprendje szerint két „nagy ünnep”: a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló között tartjuk, májusban. Ebben az időszakban a hasonló ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Magyarországon ennek a tavaszünnepnek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig.
Ennek jegyében gyűltünk össze 2021. május 15-én Szekszárdon.
Máté Imre által a Yotengrit könyveiben leírt rábaközi világkép alapján az Életfa Ünnep az évkör “kis ünnepeinek” egyike. E hagyományrendszer ünneprendje szerint két „nagy ünnep”: a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló között tartjuk, májusban. Ebben az időszakban a hasonló ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Magyarországon ennek a tavaszünnepnek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig.
Az Ősök is tudták, érezhettük mi is, hogy nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek. Amit mi a rábaközi Tudók által megőrzött hagyományok szerint ünnepeltünk. Mert ekkor már anyagi szinten is megnyilvánult a „fölfelé vezető út” egészen a nyári napfordulóig, és az őszi bőségben élvezhetjük áldásait. Együtt örültünk tehát a tavasznak, ami a Nagy Körforgás rendje szerint újra megérkezett.
A fa, mint Életfa, minden ezzel kapcsolatos Tudás jelképe. E téma köré szerveződött ez a nap.
A program május 15-én délelőtt kezdődött, és délután 16 óráig tartott. Ebben rövid előadások, meditációk, beszélgetések, gyakorlatok és szertartás egyaránt voltak.
A házigazda Szabó László köszöntője nyitotta a napot.
Ezután Szabó Géza régész előadása következett: Honfoglalás kori leleteink párkapcsolati ábrázolásainak kaukázusi párhuzamai címmel. Új szempontokat villantott fel pl. a rakamazi Turul ábrázolással kapcsolatban.
Fónyad Csaba teológus előadása nagy témát fogott át: Életfa és fa a vallásokban.
Majd ebéd következett.
Beszélgetést folytathattunk Vitalij Szigiljetovval, aki a hantiként hagyományaik jó ismerője.
Szabó Ildikó vezette az Életfa meditációt, melynek során megkereshettük saját Életfánkat, lehetővé vált a kapcsolódás vele, és annak gyógyítása-ápolása.
Ezt a Yotengritben megőrzött hagyományok szerinti szertartás követte az Életfa ünnep tiszteletére, a rábaközi Tudók hagyományai szerint. Vezette: Dibáczi Enikő és Szabó Ildikó.
Az írás nem adja vissza az Élményt. A manapság „interaktív”-nak nevezett, kölcsönösség és elevenség jelleget. Többminden nem úgy alakult, ahogyan elterveztük – de a legjobban alakult mégis.
Köszönet mindenkinek: a szervező Ős-Szellemiség Egyesületnek és Őseink Törvénye Körnek, a házigazda Szabó Lászlónak, a segítőknek, előadóknak és résztvevőknek.
A képeket készítették: Fónyad Csaba, Juhász Erika, Deli Balogh Ildikó, Szabó Ildikó. Köszönet nekik!
Összeállította: Dibáczi Enikő
