Köszöntő

Kettős ünnep van hétvégén. Egy napra esik Anyák napja, és a rábaközi Tudók hagyatékában is megőrzött Életfa ünnep.

Jelképesen szép ez az egybeesés.

Az anyaság, a virágzó majd termést hozó gyümölcsfa, az évkörnek ez az időszaka, és az emberi élet májust idéző szakasza egy lényegűek.

Ezzel a három verssel, és Lendvay Katalin alkotásáról készült fényképpel köszöntöm az Édesanyákat, és a hamarosan virágba boruló tavaszt.

Anya

Kérő szép szavára megnyílnak az Egek,

forró könnyeit mind beissza a föld,

mikor karja ringat, világokat ringat,

mosolya napsütés, csillagszeme ragyog.

Mert ha fohászkodik, gyermekéért kérlel,

mert amikor ő sír, gyermekéért könnyez,

mert amikor ringat, gyermekét ringatja,

mert amikor örül, gyermekével örül.

Egy-lényegű vagy Te a földi anyákkal,

életeket termő minden ősanyával,

veled lélegzőkkel, benned létezőkkel –

Áldd meg az anyákat Égi Édesanya!

Életfa

Életfa, virágfa,

születésbe-halálba,

világból világba.

Égigérő fának

leveles hét ága,

összeköt és megtart:

táltosok létrája.

Gyökere és törzse,

pompás koronája

a három világot

szemünknek mintázza.

Földi élet fakad

erős oltalmába’,

Égi tudást ad át

lombja-suhogása.

Rügy az ágon

„Amikor még kisrügy voltam” *,

ágak hegyén ringatóztam.

Apám erős diófa volt,

anyám termő eperfa volt,

apám  a Nap, anyám a hold.

Rám hajoltak, úgy ringattak,

önmagukból ennem adtak.

„Rám ragyogtak a csillagok,

tudták, hogy testvérük vagyok.” **

(*: Szabó István:  Anya ujjai c. verséből,

**: népdalból vett idézet)

Versek: D. E.,

Fényképen: ÉN LÉLEK, – A Teremtett Világ. Selyemkép részlet. Lendvay Katalin alkotása.