Kettős ünnep van hétvégén. Egy napra esik Anyák napja, és a rábaközi Tudók hagyatékában is megőrzött Életfa ünnep.
Jelképesen szép ez az egybeesés.
Az anyaság, a virágzó majd termést hozó gyümölcsfa, az évkörnek ez az időszaka, és az emberi élet májust idéző szakasza egy lényegűek.
Ezzel a három verssel, és Lendvay Katalin alkotásáról készült fényképpel köszöntöm az Édesanyákat, és a hamarosan virágba boruló tavaszt.
Anya
Kérő szép szavára megnyílnak az Egek,
forró könnyeit mind beissza a föld,
mikor karja ringat, világokat ringat,
mosolya napsütés, csillagszeme ragyog.
Mert ha fohászkodik, gyermekéért kérlel,
mert amikor ő sír, gyermekéért könnyez,
mert amikor ringat, gyermekét ringatja,
mert amikor örül, gyermekével örül.
Egy-lényegű vagy Te a földi anyákkal,
életeket termő minden ősanyával,
veled lélegzőkkel, benned létezőkkel –
Áldd meg az anyákat Égi Édesanya!
Életfa
Életfa, virágfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Égigérő fának
leveles hét ága,
összeköt és megtart:
táltosok létrája.
Gyökere és törzse,
pompás koronája
a három világot
szemünknek mintázza.
Földi élet fakad
erős oltalmába’,
Égi tudást ad át
lombja-suhogása.
Rügy az ágon
„Amikor még kisrügy voltam” *,
ágak hegyén ringatóztam.
Apám erős diófa volt,
anyám termő eperfa volt,
apám a Nap, anyám a hold.
Rám hajoltak, úgy ringattak,
önmagukból ennem adtak.
„Rám ragyogtak a csillagok,
tudták, hogy testvérük vagyok.” **
(*: Szabó István: Anya ujjai c. verséből,
**: népdalból vett idézet)
Versek: D. E.,
Fényképen: ÉN LÉLEK, – A Teremtett Világ. Selyemkép részlet. Lendvay Katalin alkotása.